AZ ANTROPOLÓGUSOK megegyeznek abban, hogy mai Johannesburgtól (Dél-Afrika) északra, Swartkrans barlangjában egy Australopithecus robostus, vagy az ugyanott élő Homo erectus használhatta először tudatosan és ellenőrzötten a tüzet, amit a megpörkölődött velős csontok vizsgálata igazol.
Mikor, hol és miért kezdtek el az emberek főzni?
Ez a kérdés a kezdetekhez kapcsolódik és szorosan összefügg azzal, hogy mikortól beszélhetünk a tűz ellenőrzött használatáról. A tűz felfedezése és ellenőrzött használata mérföldkő az emberelődök evolúciójában. Nem csupán egy óriási technológiai ugrás, de jele az intelligencia fejlődésének is. Korai tűzhasználó őseink a feltételezések szerint a tűzgyújtásra még nem lehettek képesek, de arra már igen, hogy a természetben keletkező tüzet a barlangjukba vigyék, és ott azt folyamatosan táplálják.
A tűzzel a mai BBQ partik és az ehhez kötődő szociális aktivitások barlangi előképe is megjelenik. A tűz jelentőségét már csak ezért sem lehet túlbecsülni. Meleget adott, fényt, elűzte a veszedelmes éjszakai ragadozókat, lehetővé tette a sütést, a húsok, halak füstöléssel, szárítással való tartósítását. Számos nyersen mérgező alapanyag éppen a tűz használatával, a hőkezeléssel vált fogyaszthatóvá.
A tűz és a főzés
A tűz megszelídítése a főzés „felfedezésével” is együtt jár. A főzéssel pedig megjelennek a főző emberelődök, megjelenik a „házi koszt”, a „szakács” és a „szakácsnő” is. Kevéssé képzelhető el, hogy a legfontosabb fehérje és energiaforrásnak számító elejtett állatokat ne a férfiak készítsék el, ahogy az is, hogy a gyűjtögetésből származó alapanyagokat, a magvakat, gyökereket, gombákat, ne a nők dolgozzák fel és ne ők legyenek azok, akik a lepénykenyereket majd sütik.
Az ellenőrzött tűzhasználat, a „főzés” legkorábbinak tartott leleteit Johannesburgtól nem messze, Dél-Afrikában találták meg. 1948-ban és 1949-ben az itt lévő Swartkrans barlangban már igen gazdag Australopithecus (vagy Parantropus) robostus leleteket találtak és ugyanitt egy korai „homo” faj, a Homo erectus fosszíliái is előkerültek. Ez az első bizonyíték többek között arra is, hogy az emberfélék különböző típusainak két faja is élhetett egy időben. A tűz használatának közvetlen bizonyítékát az a 270 darab egymillió évesnél idősebbre becsült megpörkölődött, elszenesedett csontmaradvány jelenti, melynek a műszeres és mikroszkópos vizsgálata kizárta az alacsonyabb hőmérsékletű erdőtűz szerepét és a kutatók szerint magas hőmérsékletű (200-800°C) tábortűzre utalt.
Az első szakács
Nem világos, és talán soha nem is lesz az, hogy melyik emberféle használta először főzésre (melegedésre, a ragadozók távoltartására) a tüzet, de az már bizonyos, hogy ekkor már rendszeresen használták. A tűzhasználatra utaló bizonyítékok rétegéből a barlangban csak az egymillió évvel ezelőtt eltűnt kis agytérfogatú (435-650cm3) Australopithecus maradványait találták meg, de vannak, akik szívesebben gondolják, hogy a modern ember közvetlen ősének számító Homo erectus lehetett az első szakács. Egyes korábbi elképzelések szerint a nagyobb agytérfogatú Homo erectus északra vándorlása és elterjedése Európában és Ázsiában is éppen a tűz megzabolásának hatására következett be, azonban ennek ma már ellentmond, hogy Swantkrans tábortüzei jóval korábbiak, mint hogy a Homo erectus egyáltalán elhagyta volna Afrikát.
